Állásajánlatok
Energiahatékonysági törvény
Energiahatékonysági törvény

Az energiafogyasztás csökkentése és az energiapazarlás megszüntetése egyre fontosabb az Európai Unió számára. Az Unió vezetői 2007-ben azt a célt tűzték ki, hogy 2020-ig 20%-kal csökkentik az Unió éves energiafogyasztását. Az energiahatékonysági intézkedések kapcsán egyre szélesebb körben elismerik, hogy ezek nem csupán a fenntartható energiaellátás megvalósításának, az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésének, az ellátásbiztonság garantálásának és az importkiadások csökkentésének eszközei, hanem egyben fokozzák az európai gazdaságok versenyképességét. Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv alapján minden Európai Unioós tagállamban – így Magyarországon is  - minden nagyvállalat tevékenységeik energetikai jellemzőinek megismerése céljából köteles négyévente energetikai auditálást végeztetni.

Mentesül a kötelező energetikai auditálás alól az a nagyvállalat, amely az EN ISO 50001 szabványnak megfelelő, tanúsított energiagazdálkodási rendszert működtet.

Cégünk az EN ISO 50001 szabványnak megfelelő szabályozás bevezetésében és / vagy az energetikai auditálás elvégzésében szakmailag felkészülten, megfelelő jogosultságokkal áll minden vállalat rendelkezésére.

A törvény valamint a kapcsolódó végrehajtási rendelet teljes szövegét letöltheti oldalunkról is.

 

Európai Unio - Energiapolitika: általános elvek

Az energiapolitika területén Európa által leküzdendő kihívások között szerepel a növekvő importfüggőség, a korlátozott diverzifikáció, a magas és változékony energiaárak, a növekvő globális szintű energiaigény, a termelő és tranzitországokat érintő biztonsági problémák, az éghajlatváltozás növekvő fenyegetése, az energiahatékonyság területén elért lassú előrehaladás, a megújuló energiaforrások egyre növekvő arányával kapcsolatos kihívások, valamint az energiapiacok nagyobb átláthatóságának, további integrációjának és összekapcsolódásának szükségessége. Az európai energiapolitika középpontjában az integrált energiapiac, az energiaellátás biztonságának és az energiaágazat fenntarthatóságának elérésére irányuló különféle intézkedések szerepelnek.

Célkitűzések

A Lisszaboni Szerződés szerint az EU energiapolitikájának fő céljai a következők:

az energiapiac működésének biztosítása;
az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül;
az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; valamint
az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.

Az EUMSZ 194. cikke megosztott hatáskör alá rendeli az energiapolitika egyes területeit, ami a közös energiapolitika felé való elmozdulást jelzi. Ugyanakkor valamennyi tagállam fenntartja a jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá a különböző energiaforrások közötti választásra és energiaellátásuk általános szerkezetének meghatározására (194. cikk, (2) bekezdés).

Eredmények

A. Általános politikai keret

A jelenlegi politikai napirend hajtóereje az Európai Tanács által 2007 márciusában elfogadott átfogó integrált éghajlat- és energiapolitika, amelynek célkitűzése a következők 2020-ig való elérése:

az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es évek szintjéhez képest legalább 20%-os csökkentése;
a megújuló energiaforrások arányának 20%-ra történő növelése az energiafogyasztásban; és
az energiahatékonyság 20%-os növelése.

Az Európai Bizottság 2013. március 27-én közzétette a 2020 utáni célkitűzésekről és politikákról szóló vitákat elindító „Az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló kerete” (COM(2013) 0169) című zöld könyvet. Az Európai Tanács az új politikai keretre vonatkozó végső határozat meghozatalát legkésőbb 2014 októberére tervezi.

Különböző hosszú távú forgatókönyveket ismertet a Bizottság „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” (COM(2011) 0885) című közleménye, amely a hosszú távú széntelenítés felé vezető úton az Unió előtt álló lehetőségekkel és kihívásokkal foglalkozik.

B. A belső energiapiac megvalósítása

2011. február 4-én az Európai Tanács nagyra törő célkitűzésben állapodott meg a belső energiapiac 2014-ig történő megvalósítása és annak biztosítása tekintetében, hogy az Unióban ne legyenek energetikailag elszigetelt területek. Ezt a célkitűzést az Európai Tanács 2014 márciusában megerősítette. A harmadik energiaügyi csomag, a transzeurópai energiaügyi infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló rendelet (347/2013/EU rendelet) és a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló rendelet (1227/2011/EU rendelet) azok közé a fő jogszabályok közé tartoznak, amelyek célja, hogy hozzájáruljanak a belső energiapiac jobb működéséhez (5.7.2. a belső energiapiacról).

C. A külső energiaügyi kapcsolatok megerősítése

2011. szeptember 7-én elfogadták „Az energiaellátás-biztonság és a nemzetközi együttműködésről – Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című bizottsági közleményt (COM(2011) 0539), amelynek célja az EU és a szomszédos országok közötti, határokon átnyúló együttműködés további előmozdítása, valamint szélesebb szabályozási térség létrehozása a kormányközi megállapodásokkal kapcsolatos rendszeres információcsere, illetve a verseny, a biztonság, a hálózati hozzáférés és az ellátásbiztonság területén folytatott együttműködés révén. Ennek nyomán 2012. október 25-én elfogadták a tagállamok és harmadik országok között az energiaellátás területén kötött kormányközi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló határozatot (T7-0343/2012).

D. Az energiaellátás biztonságának javítása

Mivel a gáz és az olaj alapvető fontosságúak az Unió energiaellátásának biztonsága szempontjából, az Unió több intézkedést fogadott el kockázatértékelések elvégzésének, valamint megfelelő megelőző cselekvési tervek és vészhelyzeti tervek kidolgozásának biztosítása érdekében. A megelőzési és válságkezelési mechanizmusok megerősítése érdekében 2010. október 20-án elfogadták a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 994/2010/EU rendeletet. A 2009/119/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy 90 nap átlagos napi nettó importnak vagy 61 nap átlagos napi belföldi fogyasztásnak megfelelő minimális olajtartalékot tartsanak fenn, attól függően, hogy melyik jelent nagyobb mennyiséget.

Az Ukrajnai válságra reagálva 2014 márciusában az Európai Tanács felhívta a Bizottságot, hogy 2014 júniusáig terjesszen elő átfogó tervet az Unió energiafüggőségének csökkentésére.

E. Az energiahatékonyság javítása

Az EU energiahatékonysági politikájának sarokköve a 2012. október 25-én elfogadott 2012/27/EU irányelv, amelynek célja, hogy a tagállamok újra a 2020-as célkitűzések megvalósítása felé haladjanak. Az egyéb fontos szakpolitikai eszközök közé tartoznak még a termékek címkézésével kapcsolatos, valamint az épületek energiahatékonyságát célzó intézkedések (5.7.3. az energiahatékonyságról).

F. Az EU saját energiaforrásainak leghatékonyabb felhasználása (a megújuló energiaforrásokkal együtt)

A 2013. májusi Európai Tanács által elfogadott prioritások egyike az uniós energiaellátás diverzifikációjának fokozása és a helyi energiaforrások létrehozása volt, az ellátásbiztonság szavatolása, valamint a külső energiaforrásoktól való függőség csökkentése érdekében. A megújuló energiaforrások tekintetében a 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelv 2020-ra elérendő 20%-os célkitűzést vezetett be (5.7.4. a megújuló energiáról).

G. Kutatási, fejlesztési és demonstrációs projektek

Horizont 2020. A Horizont 2020 keretprogram 2014-től 2020-ig tart, és ez az energiakutatás támogatásának fő uniós eszköze. 5 931 millió EUR összegű pénzügyi keretet különítettek el a tiszta, biztonságos és hatékony energia fejlesztése, valamint a fenntartható fejődés támogatására.
Európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv)

A Bizottság által 2007. november 22-én elfogadott SET-terv célja az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó és hatékony energiatechnológiák piaci bevezetésének és alkalmazásának felgyorsítása. A terv olyan intézkedéseket mozdít elő, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az EU megfelelő helyzetbe hozza magát a politikai célkitűzéseinek teljesítéséhez szükséges technológiai megoldások kifejlesztéséhez, ugyanakkor biztosítsa azt, hogy vállalatai kihasználhassák az energia újfajta megközelítéséből fakadó lehetőségeket. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról (SET-terv) szóló bizottsági közlemény (COM(2009) 0519) értékelte a SET-terv végrehajtását, és megállapította, hogy megfontolandó volna az erőteljesebb uniós szintű beavatkozás, ha az Unió sikerre kívánja vinni a széles technológiaválaszték létrehozásával kapcsolatos terveit.

    3. Az energiatechnológiával kapcsolatos jövőbeli stratégia

A 2013. május 2-án közzétett „Technológiák és innováció az energiaiparban” (COM(2013) 0253) című bizottsági közlemény meghatározza azt a stratégiát, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy olyan világszínvonalú technológiai és innovációs ágazattal rendelkezhessen, amely képes megbirkózni a 2020-ig és azon túl jelentkező kihívásokkal.

Mellár Balázs 03/2015 (Európai Parlament)

 

Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!