Állásajánlatok
Energiatakarékos felhasználói magatartás
Energiatakarékos felhasználói magatartás

 

Talán azt, hogy télen alacsonyabb helyiséghőmérséklet mellett alacsonyabb lesz az energiafelhasználás, ismeri mindenki. Számításokkal igazolható, hogy ha tartósan 1 'C-al csökkentem a helyiséghőmérsékletet, akkor 5-6 %-al csökken a fogyasztás. Fontos ezért, hogy mindig a lehető legalacsonyabb értéken tartsuk a helyiség hőmérsékletét. Természetesen a fűtésnek az a feladata, hogy azzal megfelelő hőérzetet biztosítsunk, ezért a helyiséghőmérsékletét ennek figyelembe vételévei kell megválasztani.

Az egyes helyiségekben kialakuló hőmérsékletet nem csupán a fűtési rendszer befolyásolja, hanem a helyiség energia nyeresége is. Ilyen nyereség az ablakon keresztüli napsütés, egyes berendezések hőleadása, a benntartózkodó emberek hőleadása, stb. Mivel az egyes helyiségeknek eltérő a pillanatnyi energianyeresége, ezért azokban más-más hőmérséklet alakulhat ki.

Ha a kazánt egy szobatermosztátról üzemeltetjük, akkor fontos kérdés, hogy megfelelő helyre helyeztük-e el. Ha egy olyan helyiséget választottunk, amely a fekvése miatt hűvösebb a többinél, akkor a többiben gyakran melegebb van a szükségesnél, ami energiapazarlást eredményez. Ha egy kedvezőbb fekvésű helyiséget választunk, akkor a többi helyiség hőmérséklete időnként kellemetlenül hűvös, hideg lehet. Ha ezt azzal kompenzálom, hogy inkább a termosztátot magasabb hőmérsékletre állítom, akkor abban a helyiségben van felesleges túlfogyasztás, ahol a termosztát található.

Ezt a problémát úgy tudom orvosolni, ha helyiségenként külön lehet a hőmérsékletet szabályozni. Ennek egyik legegyszerűbb, és legolcsóbb megoldása a termosztatikus szelepek alkalmazása. Ezek segítségével minden helyiségben be lehet állítani a megfelelő hőérzetet biztosító helyiséghőmérsékletet, és a szelep automatikusan csökkenti a fűtőtest teljesítményét, ha a helyiség hőmérséklete az energia nyereségek miatt emelkedne.

Gyakran hallani, hogy nem szabad a helyiséghőmérsékletet éjszakára csökkenteni, mert drágább visszafűteni a kihűlt falakat, mint hőn tartani. Ez tévedés! Sok esetben éppen a hőntartásból fakad a felesleges túlfogyasztás. Azzal tudunk energiát megtakarítani, ha minden olyan időszakban, amikor ez megtehető, a lehető legalacsonyabb helyiséghőmérsékletet tartjuk!

A tévedés oka talán az lehet, hogy azt látjuk, ha a csökkentés után visszaállítjuk a normál hőmérsékletet, akkor egy ideig az átlagosnál nagyobb fogyasztást tapasztalunk. Ez a többletfogyasztás azonban mindig kevesebb, mint amennyit megtakarítottunk miközben a helyiség lehűl. Ez ismét azzal magyarázható, hogy alacsonyabb helyiséghőmérséklet mellett kisebb volt a hőveszteség.

Nagyon fontos ezért, hogy a fűtést ugyanúgy kell kezelni, mint a villanykapcsolót. Ha egy helyiséget néhány órán keresztül nem használunk, akkor a helyiség hőmérsékletét alacsonyabb értékre kell állítani. Az a szerencsésebb, ha ezt helyiségenként lehet megtenni, mert a lakásban nem használjuk egyszerre valamennyi helyiséget, ezért az éppen nem használt helyiségekben csökkenteni lehet azok hőmérsékletét.

Ha a szobatermosztáttal a teljes lakás egyidejű csökkentésére van lehetőség, akkor azzal kell minden olyan időszakban a helyiség hőmérsékletet csökkenteni, amikor azt lehet. Csökkenthető a hőmérséklet napközben, ha nincs otthon a család, vagy éjszakára, mert az alváshoz nincs olyan magas hőmérsékletre szükség.

Általában azt javasolják, hogy a csökkentés mértéke maximum 4-5 "C legyen. Ennek nem az az oka, hogy a nagyobb csökkentés ne lenne gazdaságosabb, éppen ellenkezőleg, minél alacsonyabb a helyiség hőmérséklet, annál kedvezőbb energetikailag, de ilyenkor két másik problémára lehet számítani. Egyrészt a túlzott hőmérséklet csökkentés következtében a levegő harmatponti hőmérséklete közelébe jutunk, és egyes szerkezeteken esetleg megindul a páralecsapódás. Másrészt a túlzott hőmérsékletcsökkentésnek az lehet a kellemetlen következménye, hogy amikor a normál hőmérsékletre kívánunk visszatérni, akkor az túl hosszú ideig tart. A teljességhez hozzá tartozik azonban az is, hogy jobban szigetelt épületeknél akár fél napos fűtés kikapcsolás sem eredményez 4-5 °C-nál nagyobb hőmérséklet csökkenést.

Furcsa ellentmondás, hogy jól szigeteltépületeknél az épület kevésbé hűl, ezért kisebb megtakarítás érhető el, mint egy rosszul szigeteltnél, aminél viszont gyorsan csökken a hőmérséklet. Ez persze nem azt akarja jelenteni, hogy ne szigeteljük az épületet, mert nyilvánvalóan más a viszonyítási alap a rosszul szigetelt épületnél.

Az előzőekben elmondottak miatt Németországban már az 1970-es évek második felében hoztak olyan rendeletet, amely energia-megtakarítási céllal a fűtési rendszereknél kötelezővé teszi a helyiségenkénti hőmérséklet szabályozás alkalmazását. Az 1980-as években pedig kötelezően előírták a központi időjárásfüggő szabályozás alkalmazását is. Mit is jelent ez a fajta szabályozás?

Az időjárásfüggő szabályozó egy külső hőmérséklet érzékelővel rendelkezik, és annak a függvényében úgy szabályozza a fűtővíz hőmérsékletét, hogy az valamennyi helyiségben megfelelő helyiséghőmérsékletet eredményezzen. Ennek a szabályozásnak több előnye is van. A helyiségben nem tud a túlfűtés miatt túl magas hőmérséklet kialakulni annak ellenére, hogy a fűtés folyamatosan működik. Ha nem csökkentenénk a helyiséghőmérsékletet, hanem a termosztatikus radiátorszelepekkel kívánnánk megoldani ezt a feladatot, akkor esetleg azt tapasztalnánk, hogy a túl magas vízhőmérséklet miatt a szelep teljesen lezár. Ilyenkor ugyan a helyiség hőmérséklete megfelelő, de mivel a fűtőtest lehűl, a közérzetet negatívan befolyásolja, hogy megszűnt a fűtőtest hősugárzása is.

A fűtővíz időjárásfüggő szabályozás sokkal inkább azért fontos, mert az alacsonyabb vízhőmérséklet mellett a kazán vesztesége is alacsonyabb lesz. Az időjárásfüggő szabályozás alkalmazása a kazán éves hatásfokát jelentősen növeli, így az kevesebb tüzelőanyagot fog fogyasztani.

A központi szabályozás alkalmazása nem tudja figyelembe venni az egyes helyiségek eltérő belső hőnyereségét, ezért nem váltja ki a termosztatikus radiátorszelepeket. Általában elmondható, hogy mindkét fajta szabályozásra szükség van, mert nem ugyanazt a feladatot látják el, az együttes alkalmazásukkal lehet a legjobb eredményt elérni. A mai energiaárak mellett mindkét eszköz alkalmazása rövid idejű megtérülést jelent, ezért tartották fontosnak Németországban és több más országban ezek kötelező előírását.

BELSŐ HŐMÉRSÉKLET HATÁSA

Amint azt az előző fejezetben láttuk, a helyiség hőmérséklete markánsan befolyásolja az energiafogyasztást. Energetikailag az a cél tehát, hogy lehetőleg minél alacsonyabb helyiséghőmérsékletet tartsunk. Nyilván ugyancsak fontos a megfelelő hőérzet biztosítása. Ezt a két egymásnak ellentétes hatást kétféle megoldással lehet egymáshoz közelíteni.

A falszerkezetek és nyílászárók hőszigetelése egyúttal a belső felületi hőmérséklet emelkedésévei jár. Ugyancsak magasabb lesz a belső felületi hőmérséklet, ha padló- vagy falfűtést alkalmazunk. Azzal, hogy a felületi hőmérséklet emelkedik ugyanaz a hőérzet alacsonyabb léghőmérséklet mellett biztosítható.

Olyan helyiségeknél, amelyek rossz épületszerkezetekkel rendelkeznek (38 cm-es kisméretű fal (U=1,5 W/m2K), szigeteletlen padlásfödém (U=l,0-l,4 W/m2K), rossz minőségű ablakok, stb.) alacsony külső hőmérséklet mellett ezeknek a szerkezeteknek a felületi hőmérséklete is alacsony (akár 13- 15 C0) lesz. Az ilyen alacsony helyiséghőmérséklet mellett csak magas (22-25 C0) helyiséghőmérséklettel biztosítható a megfelelő hőérzet.

A jól szigetelt szerkezetek mellett a felületi hőmérséklet csak 1-2 C0-al alacsonyabb a léghőmérsékletnél, ezért a megfelelő hőérzet már 20-21 C0 helyiséghőmérséklettel biztosítható.

Ez a hatás fokozható felületi fűtések alkalmazásával, hiszen ilyenkor a külső felületek hőmérséklete lényegesen magasabb lesz. Ennek ellensúlyozására a belső léghőmérséklet 2-4 C0-al csökkenthető a szokásos értékekhez képest. Mivel a nagy felületek alkalmazásával a hőmérséklet térbeli eloszlása, ezért kevésbé fordulnak elő a helyiségben olyan helyek, ahol kedvezőtlen hőérzet alakul ki.

SZELLŐZTETÉS FONTOSSÁGA

A szellőztetés mértékének mérőszáma a légcsereszám. Azt fejezi ki, hogy a helyiség térfogatát óránként hányszor cseréljük a szellőztetéssel.

Ama alkalmazott nyílászárók tömören záró szerkezetek. Ilyenekkel felszerelt épületeknél a mérések szerint kb. 0,1 (l/h) légcsereszám alakul ki természetes szellőzés mellett. Ez messze kevesebb annál a levegőmennyiségnél, ami egy épületben keletkező szennyeződések eltávolításához szükséges.

Lakóépületekben a legfontosabb az emberek légzése miatt keletkezett széndioxid koncentrációjának csökkentése, és az oxigén pótlása. Ha ez nem történik meg kellő mértékben, akkor ennek következménye, hogy az ott tartózkodók koncentráció képessége csökken, fáradékonyak lesznek, súlyosabb esetben gyakori fejfájás okozója lehet. Élettanilag személyenként minimum 20 m3/h friss levegőre van szükség.

Ugyancsak komoly gondot jelent a lakásban felszabaduló nedvesség eltávolítása. Tévedés azt hinni, hogy ez a nedvesség a falakon keresztül el tud távozni. A helyes megoldás a szellőztetés. Ha ennek mértéke nem megfelelő, akkor ennek első jele a páralecsapódás az ablakon. A tartósan magas páratartalom a hidegebb falfelületeken gombásodást, penészesedést eredményez. Azon kívül, hogy esztétikai problémákat jelent, a gomba spórái az arra érzékenyeknél asztmatikus, allergiás rohamokat válthatnak ki. Egy normál használatú lakásban a fürdőszobai, konyhai használat, az emberek és növények párolgása következtében naponta kb. 15-20 liter nedvesség kerül a levegőbe. Ennek biztonságos eltávolításához minimum 0,5 (l/hl) légcsereszámot kell folyamatosan biztosítani.

A szellőző levegő feladata az egyéb szennyeződések eltávolítása is. A lakásban a bútorokból, szőnyegekből oldószerek párolognak ki, más illatanyagok jutnak a levegőbe. Összességében a levegő áporodott szaga árulkodik ezek túlzott koncentrációjáról.

Ahhoz, hogy ezeket a problémákat elkerüljük, a lakást naponta többször (a legjobb 1-2 óránként) intenzíven szellőztetni célszerű. Energiatakarékosan ez úgy történik, hogy a lakás több ablakát egyszerre teljesen kinyitva rövid ideig (3-5 percig) szellőztetünk. Ez elegendő a levegő cseréhez, de nem jár a berendezések túlzott lehűléséveI. Eközben a termosztatikus szelepeket alacsonyabb hőmérsékletre kell állítani, mert ilyenkor a fűtőtest által leadott hőenergia azonnal a környezetbe távozik.

Megoldást jelent a légbevezető szerkezetek beépítése, de ezeknél a szellőzés mértéke nagymértékben függ attól, hogy milyenek a meteorológiai viszonyok. A nagyobb szélsebesség következtében az épület körül kialakuló légnyomás különbségek túlzottan megnövelik a szellőző levegő mennyiségét. A külső levegő hőmérséklete a termikus felhajtóerő (huzat) mértékét befolyásolja. Alacsony külső hőmérsékleteknél nagyobb lesz a légcsere, mint enyhe időszakban.

A túlzott légcsere többlet veszteségeket okoz, a kisebb légcsere az előzőekben vázolt problémákat okozza. Megoldást jelenthet a kontrollált szellőzés alkalmazása. Ennél ventilátorok biztosítják a folyamatos, de kismértékű, szabályozott szellőzést. Általában a nappaliban, hálóban és más lakóhelyiségekben történik a levegő befúvása, a konyhában, fürdőszobában és WC-ben pedig ugyanennyi levegő elszívása. A berendezés hővisszanyerő hőcserélővel van felszerelve, amely télen a helyiségekből elszívott távozó levegővel előmelegíti a beszívott friss levegőt, ezért azt csak kisebb mértékben kell a helyiségben tovább melegíteni.

Padlástérrel rendelkező lakásnál a legcélszerűbb a padláson elhelyezni a berendezést. Mert így a padláson szerelt légcsatornákkal a legegyszerűbben lehet az egyes helyiségben eljutni, a berendezés akár utólag is beszerelhető.

A berendezés költségei miatt a kontrollált szellőzés hazánkban még nem túl gyakran választott megoldás. Észak-és Nyugat-Európában már jobban elterjedt, mert egy erősen szigetelt épületnél a szigetelés további fokozásával már csak költségesen lehet további energiát megtakarítani. A szellőzés mértékét viszont nem lehet egy adott szint alá csökkenteni. A hővisszanyerő és a kontrollált szellőzés alkalmazása ezért lényegesen gyorsabban megtérülő beruházás. Mára hazánkban is megjelentek az úgynevezett passzívházak. Ezek megvalósíthatóságához elengedhetetlen ilyen berendezések alkalmazása.

LAKÁSONKÉNTI VAGY KÖZPONTI FŰTÉSI RENDSZEREK

A társasházak fűtési rendszerének kialakításánál el kell dönteni, hogy lakásonkénti egyedi rendszert, vagy központi rendszert létesítsenek. Gyakran születik döntés a lakásonkénti megoldás mellett, holott a műszaki és gazdasági érvek ez ellen szólnak.

A lakásonkénti rendszer mellett szóló legfontosabb érv társadalmi jellegű. A lakók szeretnék ezen a területen elkerülni a közös megoldást, mert ennek "távfűtés jellege" van. A lakás rezsijében jelentkező legnagyobb tételnél szeretnék kikerülni azt, hogy azt is közösen kelljen fizetni, és így gond, ha néhányan nem fizetnek rendszeresen.

Nézzük, hogy a lakásonkénti megoldás választásánál milyen problémák merülnek fel!

A legnagyobb gondot az jelenti, hogy ezekkel a készülékekkel kétféle igényt kell kielégíteni, fűtést és használati melegvíz (HMV) készítést. Ezeknek a teljesítménye jelentősen eltérhet egymástól. A kisebb közbenső lakások hőigénye gyakran 3-5 kW csupán, míg egyetlen melegvíz csapon 10-12 liter/perc fogyasztás mellett a teljesítményigény 24 kW. A fűtés maximális teljesítményére csak a méretezési állapotban van szükség, az év nagy részében ennek töredéke is elegendő.

Akkor, amikor kombikazán mellett döntünk, akkor kénytelenek vagyunk a 24 kW teljesítményt alapul venni, tehát a készülék égőjének teljesítménye hiába szabályozható vissza akár 8 kW teljesítményig, ez még mindig többszöröse annak, mint amekkora teljesítményre szükség van. Ilyen körülmények közt a kazán csak szakaszosan tud üzemelni, a kis teljesítmények mellett kedvezőtlen a hatásfoka.

Javít a helyzeten, ha a készülék beépített tárolóval rendelkezik, vagy külső melegvíz tároló kapcsolódik hozzá. Ilyenkor a vételezhető melegvíz mennyisége kevésbé jelent korlátot, a felfűtésére esetleg kisebb teljesítményű készülék használható. A piacon azonban jelenleg a legkisebb gázkészülék teljesítménye is 10 kW feletti, tehát a fűtéshez változatlanul túl nagy.

Ha a társasház központi kazánnal rendelkezik, akkor mind a fűtés, mind a HMV készítés teljesítménye illeszthető az igényekhez. A lakásonkénti fűtési fogyasztás hőmennyiségmérővel, a HMV fogyasztás melegvíz mérővel precízen mérhető, ez alapján az elszámolás korrektül megoldható.

A kérdéskörben történt kutatások azt igazolják, hogy nem csupán az üzemeltetési költségek kisebbek központi rendszereknél, hanem a beruházási költségek is jelentősen alacsonyabbak. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem kell lakásonként kéményt, gázmérőt, kazánt telepíteni.

KAZÁNOK HATÁSFOKA

A kazánok a fűtési idény jelentős részében részterheléssel üzemelnek, ezért a fogyasztásuk szempontjából nem a gyártók által megadott tüzeléstechnikai hatásfokot kell figyelembe venni, hanem a kazán éves hatásfokát. Ez az éves hatásfok a teljes fűtési idényre számított átlagos hatásfok. Azért tér el a tüzeléstechnikai hatásfoktói, mert figyelembe veszi a kazánok készenléti veszteségét is. Ez a veszteség annak az időszaknak a vesztesége, amikor az egyébként működő kazánban az égő éppen ki van kapcsolva. A kazánnak a melegvíz miatt ilyenkor is van hővesztesége a környezet felé, illetve a kazánon és kéményen ekkor átáramló levegő felmelegedve ugyancsak hőveszteséget jelent. Ez utóbbi veszteség elsősorban a huzatmegszakítóval, deflektorral felszerelt gázkészülékeknél lehet jelentős. Az éves hatásfok a hagyományos kazánoknál akár 20-40 %-al is alacsonyabb lehet a tüzeléstechnika hatásfoknáI.

Ez a felismerés alapján a kazánokat három kategóriába sorolhatjuk:

  • Hagyományos kazánok
  • Alacsonyhőmérsékletű kazánok
  • Kondenzációs kazánok

A hagyományos kazánok kategóriájába azok a kazánok tartoznak, amelyeket magas vízhőmérséklettel (70 "C felett) kell üzemeltetni, mert egyébként az égéstermékben levő vízgőz a kazánban lecsapódik, és a savas kondenzátum azt tönkre teszi. Ezek a kazánok ezért általában csak egy termosztáttal rendelkeznek, amelyen a kívánt vízhőmérséklet beállítható. A kazánok problémája, hogy részterhelésnél a kazán hatásfoka a magas vízhőmérséklet miatt fellépő veszteségek következtében jelentősen romlik.

Az alacsonyhőmérsékletű kazánok olyan kazánok, amelyeknél olyan technikai megoldásokat alkalmaznak, amelyek révén a kazánban alacsonyabb vízhőmérséklet mellett sem következik be az égéstermék kondenzációja. Ezeket a kazánokat ezért a veszteségek csökkentése érdekében mindig a lehető legalacsonyabb vízhőmérséklettel célszerű üzemeltetni. Ezt a feladatot a kazán szabályozója ellátja (kivéve, ha takarékossági okokból nem vásárolták meg ezt a szabályozót), így részterheléseknél is kedvező hatásfokkal üzemel.

A kondenzációs kazánoknál megengedhető, sőt elvárt az égéstermék kondenzációja, mert ezzel további energiát (a kondenzációs hőt) lehet kinyerni az égéstermékből. A kazánok anyaga a savas kondenzátumnak ellenálló kell, legyen. Mivel a kondenzáció mértéke annál nagyobb, minél alacsonyabb a kazánvíz, ezért ezeknél a kazánoknál is elvárás, hogy a kazán vízhőmérsékletét a szabályozó mindig a lehető legalacsonyabb értéken tartsa. Ennek köszönhetően a kazán hatásfoka részterhelésen is jó.

A kondenzációs kazánoknál néha előfordul, hogy a hatásfok 100 % feletti. Nem arról van szó, hogy feltalálták a perpetuum mobile-t, hanem arról, hogy hibás a vonatkoztatási szint. A hatásfok az alsó fűtőértékre van vonatkoztatva, de helyesebb lenne a felső fűtőértékre, vagy égéshőre vonatkoztatni. Korábban nem használtak kondenzációs kazánokat. ezért nem jelentett ez problémát. Már van néhány ország, ahol áttértek az új vonatkoztatási szintre, várhatóan ez a közeljövőben nálunk is meg fog történni.

Az alacsonyhőmérsékletű kazánok, de főleg a kondenzációs kazánok éves hatásfoka 20-30 %-al jobb a hagyományos kazánokénál. Érdemes ezért a még működőképes hagyományos üzemű készülékek cseréjén gondolkodni. mert pusztán a készülék cseréje 20-30 % megtakarítást eredményez, ami a készülékek néhány év alatti megtérülését jelenti.

CSERÉPKÁLYHÁK, KANDALLÓK

Ma sokan építenek be a lakásukba kandallókat, cserépkályhákat. Két motiváció van, egyesek a hangulata kedvéért választják, mások olyan kiegészítő fűtésként, ami olcsóbb tüzelőanyaggal, fával üzemeltethető.

Csábító gondolat, hogy olyan készüléket válasszunk, ami vízteres betéttel van ellátva, és ez a berendezés egyúttal a fűtési rendszerre is rádolgozik. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mindazok a problémák, amelyekre a szilárdtüzelésű berendezések kapcsán felhívtuk a figyelmet ezeknél a berendezéseknél ugyanúgy jelentkeznek.

Figyelembe kell azt is venni, hogy ezeknek a berendezéseknek a teljesítménye általában alacsonyabb a kazánoknál. Mivel szakaszosan üzemelnek, az égés ideje 1,5-2 óra, ezért ha a berendezés 10 kW teljesítményű, akkor azzal egyszeri begyújtással l5-20 kWh energia állítható elő. Ha napi 2 begyújtással számolunk, akkor ez csak 1,2-1,7 kW átlagos hőveszteséget képes fedezni. Ez a teljesítmény tehát töredéke annak, mint amit a kazánunkkal biztosítani tudunk.

Összefoglalva, ha műszakilag korrekt megoldást választunk, akkor ennek költségei nincsenek arányban a kinyerhető energiamennyiséggel. Ezen a területen sem lehet azt a csodát ígérni, hogy olcsón lehet tökéletes megoldást kialakítani, ezért erről a rendszerről inkább lebeszélnék mindenkit.

ZÁRT ÉGÉSTERŰ KAZÁNOK BIZTONSÁGA

A tömören záró nyílászárók alkalmazása energetikailag helyes döntés, de ha tüzelőberendezés van a lakásban, akkor esetleg életveszélyes helyzet alakulhat ki. Sajnos időről-időre sajtóhír az égéstermék visszaáramlásából adódó baleset, netán halál. Ebből a szempontból elsősorban az un. atmoszférikus kazánok, tehát a huzatmegszakítóval (deflektorral] felszerelt gázkészülékek jelentenek problémát.

A baleset veszélyét fokozza, ha a lakásban a készülék mellett olyan berendezések üzemelnek, amelyek a helyiség légnyomását csökkentik. Ilyen pl. a konyhai szagelszívó, a WC és fürdőszoba szellőztetésére szolgáló kisventilátor, a szárítógép, a központi porszívó, lehet akár egy másik tüzelőberendezés, mint pl. a szilárd tüzelésű kandalló. Ez a gazdag felsorolás jelzi, hogy gyakorlatilag alig van olyan eset, amikor a lakásban elhelyezett gázkészülék mellett ne fordulna elő valamelyik másik berendezés, illetve várható, hogy a későbbiekben ilyen kerül a lakásba.

Mindezek azt indokolják, hogy a lakás légterétől függetlenül üzemelő, ún. zárt égésterű tüzelőberendezéseket kell alkalmazni. A készülékbe épített ventilátor nem csak az égéstermék elszállítását segíti, az égési levegő szabadból való bevezetését is elvégzi. A készülék égéstere hermetikusan el van választva a helyiségtől, tehát a vázolt veszélyhelyzet ennek alkalmazásával megszüntethető.

Meglévő berendezéseknél is érdemes a készülék és kémény rekonstrukcióban gondolkodni, de új berendezés telepítésénél egyértelműen ilyen megoldásokat kell alkalmazni.

FELÜLETFŰTÉS, FELÜLETHŰTÉS

A belső hőmérséklet hatását bemutató fejezetben ismertetett előnyös tulajdonságok, elsősorban a kedvezőbb hőérzet teszik napjainkban a felületfűtési megoldásokat népszerűvé. A mai elterjedés azzal is magyarázható, hogy teljesítményük korlátozott, ezért jól szigetelt épületekben célszerű ezeket a rendszereket alkalmazni. Az elmúlt 20-30 évben a fejlesztések révén számos megoldást dolgoztak ki. A kezdetben egyeduralkodó padlófűtés mellett megjelentek olyan rendszerek, amelyeket falakra vagy mennyezetre lehet elhelyezni. Fontos tulajdonságuk, hogy ugyanazzal a rendszerrel nem csak a fűtés, hanem a hűtés is megvalósítható. Hűtési üzemmódban előnyt jelent, hogy a hőközlés jelentős része hősugárzással valósul meg. A split klímákkal vagy fan-cail berendezésekkel összevetve, a felületfűtéseknél nem kell a levegőt ventilátorral mozgatni, ezért nem jelentkezik az ebből fakadó huzatérzet.

A nagy fűtőfelületek miatt alacsonyhőmérsékletű fűtő közeg alkalmazható. Ez előnyt jelent, ha a fűtési rendszer működtetéséhez termálvizet, hőszivattyút esetleg napenergiát szeretnénk felhasználni. Kazánokhoz való illesztésnél viszont egyes kazántípusoknál ügyelni kell arra, hogy a kazán üzemelhet-e ezzel az alacsony vízhőmérséklettel.

Hűtési üzemmódban különösen fontosak a felszíni víz, talajvíz, talajszonda vagy talajkollektor alkalmazásával, hűtőgép nélküli megoldások. Ezekről szó esik a megújuló energiaforrások bemutatása során.

A felületfűtések másik jellemzője, hogy általában kisebb hőfoklépcsővel (2-8 C0) üzemelnek, ezért a keringetett vízmennyiség a többszöröse, mint a radiátoros fűtéseké. Ez mindenképpen a gondos tervezést indokolja.

 

Szerzők: Baumann Mihány adjunktus

Dr. Fülöp László egyetemi tanár

PTE Pollack Mihály Műszaki Kar

Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!