Az utóbbi hetekben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala munkatársai sorozatban bírálták el a GINOP pályázati program keretében hozzájuk előminősítésre beérkezett támogatási kérelmeket. A bírálatok sokszor nem találkoztak a kutatás-fejlesztési projekteket ismertető pályázatók várakozásaival. A K+F kérelmek bírálói elsősorban a szabadalmi eljárásban vizsgálóként közreműködő személyek, ezért az általuk alkalmazott logikát érdemes szem előtt tartanunk a K+F kérelmek beadása esetében is (még ha egyes bírálatokkal időnként mi magunk, kutatók sem értünk egyet):
- Mi a technika jelen állása?
- Mi az elérendő cél? Ez miért nem valósítható meg a most ismert megoldásokkal, azok miben alkalmatlanok?
- Mik a tudományos bizonytalanságok (alap- és ipari kutatásnál) vagy műszaki problémák (kísérleti fejlesztésnél) ami a technika állása és az elérendő cél között áll, és aminek megoldása nem triviális?
- Milyen módszerekkel, hogyan oldjuk fel a bizonytalanságot és hozzuk létre az újdonságot?
- Mi az az újdonság a technika állásához képest a projektben, amivel tervezzük leküzdeni a problémát?
- Mi lesz az előálló tudományos/műszaki haladás és hol lesz alkalmazható?
A kutatás-fejlesztési tevékenységek meghatározása, a tevékenységek elhatárolása, valamint a kutatás-fejlesztési típusok megkülönböztetése és statisztikai mérése világszerte az OECD által − a 1960-as és 1970-es évekbeli kiadások után − 2002-ben ismételten megjelentetett, „Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára” című kézikönyvön (a továbbiakban: Frascati Kézikönyv) mint a nemzetközileg leginkább elfogadott gyakorlaton alapul. 2012-ig a magyar adójogszabályok is a Frascati Kézikönyvre hivatkoztak a kutatás-fejlesztési tevékenység megítélése kapcsán háttérdokumentumként. A hivatkozás ugyan 2012-től kikerült a jogszabályokból, azonban a Frascati Kézikönyv a továbbiakban is a kutatás-fejlesztési minősítési eljárás fontos módszertani alapjául szolgál.
Az innovációs törvény szerinti kutatás-fejlesztési fogalom-meghatározások az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: általános csoportmentességi rendelet) alapján kerültek definiálásra.
A kutatás-fejlesztési tevékenység olyan alkotómunkát jelent, amely a meglévő ismeretanyag bővítését, új alkalmazások kidolgozását célozza, valamely tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldása érdekében. A kutatás-fejlesztésbe sorolandó, és az abba nem tartozó tevékenységek elhatárolásának alapvető szempontja, hogy a tevékenységekben fellelhető-e az újszerűség és valamely tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldásának számottevő eleme.
Egy kutatás-fejlesztési projekt végrehajtását számos olyan tevékenység segítheti, amely önmagában nem tekinthető K+F tevékenységnek, ugyanakkor egy K+F projekt integráns, attól elválaszthatatlan részeként K+F-nek minősül. Azon tevékenységek tehát, amelyek önmagukban nem minősülnek K+F tevékenységnek, azonban közvetlenül hozzájárulnak a K+F projekthez, illetve amelyeket kizárólag a K+F tevékenység céljának elérése érdekében végeznek, a K+F tevékenység részét képezik és nem zárhatóak ki a K+F köréből.
Az oktatásban – és különösen a felsőoktatásban – számos olyan tevékenységet találunk, melyek a tudományos munka körébe tartoznak, de K+F tartalmuk nem feltétlenül van. Az oktatás mellett ilyen például – a teljesség igénye nélkül – a könyvtári rendszerezés, a szakdolgozat- és PhD-konzultáció, a jegyzetírás, példatár-készítés. Ezek nem számítanak K+F tevékenységnek.
A tudományos és műszaki információs szolgáltatásokat ki kell zárni a kutatás-fejlesztés köréből, kivéve, ha azok kizárólagosan vagy elsődlegesen valamely kutatás-fejlesztési program céljait szolgálják.8 Az általános célú adatgyűjtés, valamint a piaci felmérések készítése nem része a kutatás-fejlesztésnek, azonban az olyan adatgyűjtés, amely egy kutatási folyamat része, a kutatásokhoz sorolandó.
A szoftverekkel összefüggő rutinszerű tevékenységek sem tekinthetők kutatás-fejlesztésnek. E tevékenységek közé tartoznak az olyan rendszer- és program specifikus fejlesztési tevékenységek, melyek jellemzői már azok megkezdése előtt is ismertek voltak. Az olyan technikai problémák, amelyeket azonos operációs rendszerrel és számítógép architektúrával végzett korábbi projektek során már megoldottak, szintén kizárandók a kutatás-fejlesztés köréből, csakúgy, mint a számítógép-karbantartás.
A szoftverfejlesztés akkor kutatás-fejlesztés, ha annak végzése valamilyen új tudományos és/vagy műszaki eredmény elérésének függvénye, s a projekt célja valamely tudományos és/vagy műszaki bizonytalanság rendszeres fejlesztőmunkával való megszüntetése. Egy átfogó jellegű kutatás-fejlesztési projekt részét alkotó szoftver kifejlesztése mellett, a szoftverhez, mint végtermékhez kapcsolódó kutatás-fejlesztési munkát önmagában is kutatásfejlesztésnek kell tekinteni.
A szoftverekkel összefüggő, rutinjellegű tevékenységek, amelyek nem számíthatók a kutatás-fejlesztés körébe. Ilyen tevékenységek különösen az alábbiak:
- ismert és rendelkezésre álló módszerek és szoftvereszközök telepítése és alkalmazása
- a vállalati szoftver- és információs rendszer-fejlesztésben (akkor is, ha egyébként új problémák megoldását szolgálják);
- a meglévő rendszerek támogatása (support);
- számítógépes nyelvek konvertálása és/vagy fordítása;
- felhasználói funkciók hozzáadása az alkalmazási programokhoz;
- a rendszerek hibáinak kiküszöbölése (debugging), vírusok elhárítása;
- a meglévő szoftver adaptációja;
- a felhasználói dokumentáció kidolgozása.
A kutatás-fejlesztésbe nem tartozó egyéb ipari tevékenységek közé számos további fontos tevékenység, és a termeléshez kapcsolódó műszaki tevékenység is tartozhat. Ilyenek például a kereskedelmi hasznosítási feladatok, valamint mindazok a nem kutatás-fejlesztés körébe tartozó tudományos, műszaki és pénzügyi lépések, melyek az új vagy továbbfejlesztett termékek vagy szolgáltatások előállításához szükségesek. Ilyenek tipikusan a technológia kereskedelmi úton való megszerzése, a felszerelés/felszerszámozás és műszaki előkészítés, az ipari célú tervezés, az egyéb tőkeszerzés, a termelés megindítása, nullszéria gyártása és a termékmarketing
Prototípus előállítása mindaddig kutatás-fejlesztés, amíg az előállított prototípus(ok) nem kerülnek kereskedelmi forgalomba vagy üzemi hasznosításba.
Egyéb határtevékenységek
Az innovációs törvény értelmében az alapkutatás kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását. A Frascati Kézikönyv szerint az alapkutatás abból a célból elemez tulajdonságokat, struktúrákat és kapcsolatokat, hogy hipotéziseket, elméleteket állítson fel, vagy törvényszerűségeket állapítson meg és ezeket igazolja, azonban nem célja az elért eredmények gyakorlati hasznosítása. A tiszta alapkutatás a tudományos ismeretanyag gyarapítását célozza anélkül, hogy konkrét gazdasági vagy társadalmi haszon elérése cél lenne. A tiszta alapkutatásnak nem tárgya az eredmények gyakorlati problémák megoldására való alkalmazása vagy szektorokhoz transzferálása. Ezzel szemben a célzott alapkutatások motivációja olyan általános új ismeretanyag létrehozása, melyről valószínűsíthető, hogy alapul szolgálhat jelenlegi vagy jövőbeli problémák megoldására
Az innovációs törvény szerint az alkalmazott kutatás tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez. Magában foglalja az alkalmazott kutatáshoz − különösen a generikus technológiák ellenőrzéséhez − szükséges komplex rendszerek összetevőinek létrehozását is, a prototípusok kivételével. A Frascati Kézikönyv meghatározása alapján alkalmazott kutatás az alapkutatás eredményeinek lehetséges hasznosítását, vagy valamely előre kitűzött cél eléréséhez új módszerek vagy eljárások meghatározását szolgálja.32 E kutatás bizonyos konkrét problémák megoldása érdekében egyaránt kiterjed a meglévő tudományos ismeretanyag számbavételére és annak céltudatos bővítésére. Az alkalmazott kutatással szembeni elvárás, hogy annak eredményei közvetlenül csak egyetlen vagy korlátozott számú termék, eljárás, módszer vagy rendszer esetében legyenek hasznosak.
Példa: Alkalmazott kutatásnak minősült az a kutatás, amelyet biztosítási területen működő társaság árvízi eloszlások eddigitől eltérő új generációjának kidolgozása témában rendel meg. A két vizsgált árvízi öblözet lehatárolását az előző év kutatási anyagában szereplő digitális terepmodellek alapján végzik el, továbbá részletesen megvizsgálják az öblözeteket szegélyező folyószakaszok hidrológiai viszonyait, a kutatás központi része az öblözetek elöntésének hidraulikai modellezése és veszélytérképezése. Az elvégzett munkában újszerű elemként jelenik meg a projekt célkitűzése, elöntési hidraulikai modell bemenő adatainak meghatározása során alkalmazott módszerek, és a kapott eredményekben, amelyek összességében jelentős előrehaladást jelentenek a rendelkezésre álló tudományos ismeretekhez viszonyítva, mivel a modellépítés során szerzett tapasztalatok széleskörűen felhasználhatók más konkrét helyszínek árvíz-veszélyeztetettségi vizsgálatainál, másrészt a modellezés konkrét eredményei a helyszínek árvízvédelmének gazdaságosabb és biztonságosabb fejlesztését teszik lehetővé, az adózónál történő biztosítási-gazdasági jellegű felhasználáson túl.
Példa: Alkalmazott kutatásnak, és ezért kutatás-fejlesztésnek minősül az a kutatás, amelyet egy biztosításokkal foglalkozó cég földrengés veszélyeztetettség felmérése céljából rendel meg, ennek során meglévő információk elemzéséből, régebbi és új mérések eredményeiből származtatott adatokból ismert számítási módszerekkel állítják elő az új tudásanyagot képviselő veszélyeztetettségi adatokat, a számítások bemenő adatainak elállítása, valamint a magyarországi viszonyoknak, a kidolgozott adatoknak leginkább megfelelő megközelítési, számítási módszerek kiválasztása pedig jelentősen meghaladja a szokásos mérnöki tevékenység szintjét. Emellett a földrengés-szcenáriók analízise olyan tudományos megfontolásokat kíván, amely szintén meghaladja a szokványos tevékenység szintjét, és nem nyilvánvaló az érintett területen csak az alapvető tudományos ismeretanyagában és technikáiban jártas szakember számára.
Példa: Alkalmazott kutatásnak minősül például a társadalomtudományok területén az a projekt, amely egy adott iparágban a szakemberektől elvárható kompetenciák és a versenyképesség között húzódó összefüggések feltárására törekszik. Azonosítja azon kompetenciacsoportokat, amelyek az adott iparág versenyképességét befolyásolják; majd a kompetenciacsoportokra fókuszáló oktatásmódszertan kifejlesztését is végrehajtja. A projekt kiinduló hipotézise, hogy bizonyos kompetenciák és az adott ipari ágazat versenyképessége között pozitív korreláció van. Ha a munka ezen feltételezés igazolását tűzi ki célul, akkor beszélhetünk alkalmazott kutatásról, hiszen új ismeretek megszerzését tűzték ki célul. Amennyiben az így nyert információkat összesítve és felhasználva új eljárások megtervezése és kidolgozása is megvalósul, például egy pilot oktatás lebonyolítása, értékelése, eredményeinek visszacsatolása keretében, akkor már kísérleti fejlesztésről is beszélhetünk.
Példa: Alkalmazott kutatásnak tekinthető az a tevékenység, amelynek célja speciális lakossági hitelportfolió értékelésére alkalmas modell létrehozása, amely figyelembe veszi a pénzügy-gazdasági válság következtében az ügyfelek viselkedésének és vissza nemfizetési rátájának változásait. A kutatás hipotézise arra az ellentmondásra épül, hogy hitelkihelyezés előtt kizárólag az ügyfél jelentkezési mutatóit bírálják el és a viselkedési mutatókat nem veszik figyelembe, holott több mint 50%-os mértékű lehet a viselkedési scoring modell megkülönböztető ereje a jelentkezési mutatókkal szemben, így nem lehet jelentős megkülönböztető erejű adósminősítési rendszert kialakítani új/viselkedési scoring típusú változók felhasználásával. A kutatás során három létező módszertant vizsgálnak, amelyek az adósminősítő rendszerek kialakítására vonatkoznak, ezek közül a lineáris regressziót választották, a modell ellenőrzésére pedig egy alternatív döntési fa modellt hoznak létre. A kutatás eredményeként három modell jön létre, amely alapján megbízhatóbban lehet megkülönböztetni a hitellel rendelkező ügyfeleket. A kutatás újszerűsége, hogy nem a hagyományos klasszikus score cardok és jelentkezési változók alapján próbálta feloldani a tudományos bizonytalanságot, hanem eddig a hitelezésben nem használt modelleket is igénybe vesz.
Az innovációs törvény alapján a kísérleti fejlesztés a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából.
A kísérleti fejlesztés módszeresen végzett tevékenység, mely a kutatásból és gyakorlati tapasztalatból szerzett ismeretanyagból merítve, új anyagok, termékek, eszközök előállítására, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetésére, valamint a már meglévő eredmények továbbfejlesztésére törekszik.34 A kísérleti fejlesztés olyan eljárásként határozható meg, amelynek célja a kutatás során szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazássá alakítása, beleértve a tesztelési és értékelési célú tevékenységeket is.
Példa: Kutatás-fejlesztésnek minősül például az a projekt, amelynek célja egy vállalatnál korábban működő ösztönző rendszer feltérképezése, majd új juttatási rendszer kidolgozása újfajta értékelési szempontok figyelembevételével. Ilyen új szempont például a relatív mérőszámok alkalmazása a teljesítmény számításánál. Ezeknek a relatív mérőszámoknak a meghatározása jelenti azt a tudományos bizonytalanságot, amelyre a kutatás-fejlesztés keresi a megoldást. A megfelelő mérőszámok és az azokból felállított algoritmusok, hipotézis vizsgálatokon keresztül kerülnek kiválasztásra. A projekt során a kontroll csoport felállítására is szükség lehet, hogy a felállított több hipotézis vizsgálatára ezeken keresztül kerüljön sor. Így megtalálható a vállalati igényekhez legjobban illeszkedő megoldás. Amennyiben a felállított hipotézisekre épülő új juttatási rendszer és annak szoftveralkalmazása is kifejlesztésre kerül, a tevékenység kísérleti fejlesztésnek tekinthető.
A kísérleti fejlesztésnél is alapvető elvárás, hogy a végeredményt, és annak felhasználását tekintve jelenjen meg egyértelmű tudományos-technológiai bizonytalanság, azaz a fejlesztési folyamat és annak eredménye ne lineáris módon, egyetlen megoldást preferálva vezessen alkalmazáshoz – legyen benne valóban kísérletezés. Azoknak a módszereknek a használata, amelyek megközelítésükben kísérletezésen alapulnak – pl. genetikus algoritmus futtása, ismert algoritmusokkal futó szimuláció, optimalizációs eljárások stb. – önmagában nem jelenti azt, hogy kísérleti fejlesztés történik. Ha az alkalmazás rutinszerű, céljai bejáratottak és ismertek – ilyen például az árvíz-, vagy időjárás-előrejelzés – akkor az nem kísérleti fejlesztés.
A korábbi évek jogbizonytalanságának megszüntetése céljából 2012. január 1-jével a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység fogalma a Tao. tv. szintjén definiálásra került. A Tao. tv. 4. §-ának 32. pontja értelmében a saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenységnek három fő típusa van:
- az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára végzett K+F tevékenység,
- az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy megrendelésére teljesített K+F tevékenység,
- a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján, közös K+F tevékenység keretében egymás között megosztva végzett K+F tevékenység.
Erre a válaszunk egyértelműen NEM.
Az alábbiakban ismertetjük, melyek a legjellemzőbb tévhitek a kísérleti-fejlesztés támogatói avagy épp fejlesztői megítélésében.
VALÓSÁG: az "elég jó" a választás alapja, mert nem biztos, hogy a legjobb iránt valós igény is van; csak a célnak kell megfelelni.
Ha például egy adott piacon a vevők nem törődnek a termékek energiatakarékosságával és újra-hasznosíthatóságával, akkor csak hátrányba kerülhetünk egy környezetbarát termékkel, mely többe kerül, mint a környezetet nem kímélő versenytársai. Nem a létező technológiát kell tehát alkalmazni, hanem azt, amelyik elég jó az adott célra.
VALÓSÁG: a kiválasztást erősen befolyásolja a hagyomány és a korábbi gyakorlat
A piac gyakran csak olyasmit hajlandó elfogadni elég jónak, ami sokkal jobb, mint amire valójában fizikailag szükség lenne. A korszerű mosószerek tisztító hatása például jóformán független a víz hőmérsékletétől, a fogyasztók azonban azt hiszik, hogy melegebb víz nagyobb tisztaságot eredményez, ezért a hideg víz használatával elérhető energiaköltség-megtakarítás ellenére sem változtatnak szokásukon
VALÓSÁG: a legtöbb nem lesz sikeres, mert sok életképtelen (és nem is kell, hogy azzá váljon)
Ennek ellenére minden K+F támogatási rendszerben Támogató elvárása a 100%-os siker. Talán mert mindig csak az innovációs sikereket hozzák nyilvánosságra, a kudarcokat elhallgatják.
A sikertelenség oka az, hogy a régi technológiát az új továbbfejlődésre sarkallja, hiszen fenyegetést jelent számára. A régi továbbfejlesztése az új elterjedését gátolhatja.
VALÓSÁG: a legtöbb dolog, amit még nem tudunk egy új felfedezésről, valószínűleg kedvezőtlen és kreativitásra van szükség a megoldásához
Az új technológiák vonzó tulajdonságai rendszerint azonnal nyilvánvalóvá válnak, míg hátulütői gyakran csak hosszabb távon derülnek ki. A nemkívánatos jellemzők megszüntetéséhez vagy közömbösítéséhez koncentrált erőfeszítésre van szükség (pénzbe és időbe kerül).
VALÓSÁG: a vevő határozza meg az értéket, a piaci siker a mérték
Tényleges piaci tesztelésre, a tudomás kísérletek megfelelőjére van szükség. Az innovációt csak akkor nevezhetjük sikeresnek, ha piaci húzással találkozik. Ez a húzás nem több, mint egy alig észlelhető vo-nóerő-lehetőség, melyet csak komoly szellemi erőfeszítéssel vagyunk képesek érzékelni és értelmezni.
VALÓSÁG: az új nem szükségszerűen jobb
Talán ezért olvasható a legtöbb k+f pályázati kérelemben az a közhely, hogy „forradalmian új…”. Akik evolúciós tevékenységeket támogatnak, nem ellenségei az új technológiáknak, csupán kockázatot igyekeznek mérsékelni.
VALÓSÁG: gyakran a hozzá szükséges infrastruktúra a meghatározó
A mélyhűtött élelmiszereket a megfelelő gyorsfagyasztási eljárást már 1912-ben feltalálták, de csak bő harminc évvel később terjedt el. Előbb ugyanis táplálkozástani információkat kellett szerezni. Új beta-karítási módszereket kellett bevezetni.
VALÓSÁG: a haladás megköveteli az előírások kidolgozását, korlátozások felállítását, a rutineljárások bevezetését. A legtöbb fejlesztés rutineljárások sorozatán át vezet, csak épp ezek sorrendje más.
A szoftverfejlesztésben régebben korlátozások nélkül, saját megoldásaikat előnyben részesítve dolgoztak a programozók. Az eredmény az lett, hogy egyszerre többen is elvégezték ugyanazt a munkát, az elkészült programokat pedig kizárólag az tudta karbantartani és módosítani, aki írta. A felhasználók képtelenek voltak kiigazodni a jelölésrendszereken. Meg kell bízni a felhasználó által már megszokott programcsomagokban és szabályozni kell a programozókat.
VALÓSÁG: Nagyon nem, így az új terméket és az előállítására kidolgozott rendszert együtt kell létrehozni
Ha egy új technológiát anélkül próbálunk beilleszteni a meglévő tevékenységrendszerbe, hogy bármi mást megváltoztatnánk, akkor valószínűleg kudarcot vallunk. Amikor a vasutasok üzembe állították az első dízelmotoros mozdonyokat, a gyakorlatban hamar kiderült, hogy a régi gőzmozdonyjavító műhelyek egyszerűen képtelenek megoldani a karbantartásukat. Új műhelyeket kellett nyitni.
Csonka Attila dipl.ing, MBA
Forrás:
- SZTNH Módszertani útmutató
- Frascati Kézikönyv
- Pataki Béla: TECHNOLÓGIAMENEDZSMENT
Több mint 100 elégedett ügyfél – Prudens szakértői szolgáltatás – 105 millió kWh igazolt energiamegtakarítás!
