Az általános javuló tendencia ellenére a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása 2022-ben ismét nőtt. Ez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedéséhez vezetett az EU villamosenergia-ágazatában a második egymást követő évben. Ezenkívül növelte az uniós energiatermelés üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitását, 2022-ben 1 kilowattórát termelt, és átlagosan 9%-kal több CO2-t bocsátott ki mint 2021-ben, de még mindig 24%-kal kevesebb, mint egy évtizeddel ezelőtt. A klíma- és energiapolitika idővel hatékonyan csökkentette a szén-dioxid-intenzív energiaellátást, de a magas gázárak és a 2022-es nukleáris leállások nagyobb szénfelhasználást eredményeztek a termelési mixben.
Az EU célkitűzései1 szerint az uniós villamosenergia-ágazat várhatóan az egyik legjelentősebb mértékű hozzájárulást adja az éghajlatváltozás mérsékléséhez 2030-ig, és így az Unió cselekvési programjának sarokköve lesz a nettó klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, az ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásának nagyobb mértékben kell csökkennie ebben az évtizedben.
2022-ben az EU villamosenergia-ágazata fele olyan ÜHG-intenzív volt, mint 1990-ben, mégis 9%-kal több, mint 2021-ben, mivel a rendkívül magas gázárak egyes országokban a széntermelés növekedését eredményezték. Az energiaválság kibontakozásával a villamosenergia-termelés 3%-kal csökkent 2021-hez képest2. Az ágazat ÜHG-kibocsátási intenzitásának romlása 2022-ben a megújulóenergia-termelés szinte változatlan (0,1%) növekedése mellett következett be, mivel a nap- és szélforrások gyors növekedését visszafogta a vízenergia szárazsággal összefüggő csökkenése. Ugyanakkor a szénből és olajtermékekből előállított villamos energia 8%-kal, illetve 16%-kal nőtt, míg a nukleáris termelés 17%-kal csökkent a franciaországi jelentős áramkimaradások miatt.
2010-ig az ipari kibocsátásokra vonatkozó jogszabályoknak, például a nagy tüzelőberendezésekről szóló irányelvnek való megfelelés szükségessége és a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való áttérés csökkentette az EU villamosenergia-ellátásának szén-dioxid-intenzitását. 2010 óta a csökkenés szinte kizárólag a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való átállásnak tudható be, és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere3 keretében a kibocsátási egységek ára emelkedik, különösen 2019 óta.
Ahhoz, hogy az EU nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2030-ig (az 1990-es szinthez képest) 55%-kal csökkenjen, és 2050-re megvalósuljon a karbonsemlegesség, a villamosenergia-termelésnek dekarbonizációját Unió-szerte gyorsítani kell. Az 1. ábra olyan indikatív intenzitási szinteket mutat be, amelyek összhangban lennének az EU éghajlat-politikai célkitűzéseivel.
A mai geopolitikai környezet gyorsabb dekarbonizációt tesz szükségessé a gáz és a szén helyettesítésére az energiatermelésben, a fűtésben és az iparban. Ez jelentősen javítaná az energiabiztonságot és hosszú távon csökkentené a villamosenergia-árakat. Ennek elérése érdekében további szabályzásokra és intézkedésekre van szükség a megújulóenergia-termelési források gyorsabb alkalmazása, a felhasználók energiatakarékosságra és a villamosenergia-piacon való aktív részvételre való ösztönzése, valamint a villamosenergia-infrastruktúrák Európai Unió-szerte történő optimalizált kiépítésének biztosítása érdekében.
A villamosenergia-termelés ÜHG-intenzitása tagállamonként jelentősen eltér. 2022-ben Észtországban, Lengyelországban, Cipruson és Bulgáriában volt a legmagasabb a villamosenergia-termelés szén-dioxid-intenzitása. Ez abból adódott, hogy szilárd fosszilis tüzelőanyagokat használtak és a nemzeti villamosenergia-szerkezetükben viszonylag kevés megújuló energia, és korlátozott vagy semmilyen nukleáris forrásból származó energia szerepelt. Hét további tagállamban (Csehország, Görögország, Németország, Málta, Hollandia, Írország és Olaszország) a szén-dioxid-intenzitás magasabb volt az uniós átlagnál. A villamosenergia-termelés ÜHG-intenzitása Svédországban, Luxemburgban és Finnországban volt a legalacsonyabb, mivel magas az alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-források (megújuló energiaforrások és atomenergia) aránya.
Ami a nemzeti eredményeket illeti, az 1990–2022 közötti időszakban a villamosenergia-termelés dekarbonizációjának aránya Luxemburgban (85%-os csökkenés), Dániában (83%), Lettországban (81%), Szlovákiában (80%) és Máltán (78%) volt a legmagasabb. Az EU-n kívüli EGT-országokban az Izlandon termelt és a Norvégiában előállított villamos energia nagy része megújuló forrásokból származik, ezért ÜHG-kibocsátási intenzitásuk nagyon alacsony. Törökországban viszonylag magas az ÜHG-kibocsátás intenzitása a villamosenergia-termelésben.
1.Európai Bizottság, 2021, A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – "Fit for 55”– Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség felé vezető úton, COM(2021) 550 final, Brüsszel, 14.7. 2021.
2. Eurostat, 2023, "Energy balances – early estimates" (Energiamérlegek – korai becslések, (https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Energy_balances_-_early_estimates) hozzáférés: 2023. augusztus 30.
3. EU, 2018, Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/410 irányelve (2018. március 14.) a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozatról (HL L 76., 2018.3.19., 3–27. o.).
Forrás: 
